Túl a betegségen, és más megrázkódtatásokon, ismét legjobb szórakozásom az építkezés. Nincs jobb, mint részese lenni a fizikai fejlődésnek. Aki szellemi munkát végez, ritkán lelheti örömét, munkája közvetlen, kézzel fogható örömében. De a ház fizikai fejlődése ilyen élmény, még akkor is, ha fizikai valóságom, csak igen keveset rak hozzá fejlődéséhez. Az is jó, hogy valamit fejlődésében látni, az egész más, mint megkapni azt, ami teljesen elkészült. Itt mindenhez érdemes hozzászólni. Például ahhoz, hogy a berendezési rajz szerint, hol legyenek, és hol ne legyenek konnektorok, vagy, hogy hol legyenek az központi porszívó csatlakozásai. Ezen döntések, sokszor komoly szellemi kihívást igényelnek. Ez esetben a 9 méteres porszívócsövet egy 9 méteres spárgával helyettesítettem. Egyik végét az elképzelt kiágazáshoz kötöttem, majd elindultam a képzelt bútorok között a szobákban, tanúbizonyságát szerezve annak, hogy meddig ér el 9 méter spárga.
A veranda alapozásánál vitába szálltam a mesterekkel. Váltig bizonygattam, hogy nem igényel ekkora alapot, egy felépítmény nélküli, sík terep. Ők azzal érveltek, hogy a veranda, egy 70 centis feltöltésre épül, és a homokot nem lehet megfelelően zömíteni. Ezért, akkor is le kell ásni az eredeti föld szintjéig, arra telepíteni az alapot, ha nem lesz rajta felépítmény. Végül hagytam meggyőzni magam, mert beláttam; az lenne a legrosszabb, ha egy év múlva megtörnének a veranda gyönyörű lapjai.