Majdnem öt napig nyomtam az ágyat. Annyi tanácsot kaptam többletben, lábam gyógyítására, hogy egy százlábút is elláthattam volna nélkülözhetetlen tanácsokkal. Kaptam javaslatot, hogy aludjak ping – pong asztalon, hogy kérjem meg a feleségem; taposson meg a padlón, igyak töménytelen ágyas pálinkát, és azonnal menjek el egy Thai Masszázs szalonba, ahol úgy elrepítenek, hogy arra sem fogok emlékezni, hogy valaha volt lábam. Ezeket a tanácsokat féltem elfogadni, így maradtak más, kevésbé biztos módszerek. Ma ellenben 5 nap után, végre vettem a bátorságot, és kimentem Gödre. Ott láttam, hogy az egyik brigád még mindig pünkösdöl, de azt is, hogy a másik időközben felrakta a kéményt. A belső közfalakra kettős rétegben felcsavarozták a gipszkarton burkolatokat, zöldet a vizes helyiségekbe, míg pirosat a cserépkályha mögé, és fehéret a közfalakra.
A főfalakra ismét Heratekta szigetelés kerül, csak egy vékonyabb, beltéri változat. A fuvar épp ott jártamkor érkezett meg. Akkor kezdték el kiásni a veranda alapjait, kihasználva a lehetőséget, hogy az épületet vakoló brigád csak holnap érkezik. A mester, túlsúlyos csillárom függesztésére egy kampót is felszerelt. Aztán egy köteles függeszkedéssel bemutatta, hogy a kampó őt is elbírja, nemhogy egy holmi csillárt. Újabb ötleteim is maradtak; arról hogy hol és mit szereljenek, de ezeket magamban tartottam, (nem volt könnyű) remélve, hogy kéréseim nem tolják ki a végső határidőt
